Na először is.
Írói előszó... :)
Ugyanis csak nem hagyhatom semmi nélkül így megnyílni a blogomat, nemde? :) Szóval ,mint láthattátok, igen khm... furcsa menüpontokat találhattok. Ginnyí naplójától, Jane történetéig. Itt hozzátenném, ezeken a menüpontokon akkor jelenik meg szöveg, HA, ismétlem, HA a történetben megtalálna kegy ilyet, megmutatják a szereplőknek, vagy ilyenek. Ezenkívül, még azt is leírnám, hogy aki még nem tart ott a történetben, annak nem ajánlanám előre elolvasni, ugyanis durván SPOILERESEK lehetnek. A lényeges részeket természetesen meglehet találni a fejezetekben, de akit érdekelnek a további részek, részletek, annak figyelmébe ajánlom :)
Ez a poszt ki lesz téve a blog főoldaljára, mint figyelmesztetés, és mint ismertető, első fejezet. Ne lepődjetek meg a 3000. 01. 01. -es dátumon, csak gí tudom rögzíteni :D De aki tud mást ajánlani, annak véleményét szívesen meghallgatom kommentben, és a történetről is szívesen hallgatok kritikát. A chat hamarosan meg fog jellenni, de addig is azt kérném, hogy hagyjatok nyomot magatok után kommentben :)
Roy fáradtan, csipás szemmel sántikál ki a szobájából, majdnem elbotlik a lépcsőn. Arcát törölgetve nyúl, a már előkészített kávéjáért, s mire észbekap, már a fele elfogyott.
- Köszönöm. - mosolyog rám. - Napi érdekesség: reggelente csak az motivál, hogy lent vár az én édes kedves menyasszonyom, aki már javában süti a reggelit, de a kávét előtte sosem felejti el. - halk kuncogással reagáltam.
A késuülő tojás rántotta néha megsercent, na meg az újság zörgető papírja törtme meg egyszer -egyszer a csendet.
- Tudtad hogy - szólalt meg Roy - tegnapelőtt volt csütörtök? És tegnap péntek...?
- Tudtam, de te csak most veszed észre? - mosolygok. Érzem a jegyesem közeledő lépteit.
- És akkor most milyen nap van? - hangja rögtön mögöttem szól.
- Szombat.
- Így van - nevet fel, majd csókot nyom a nyakamra - hétvége van! - örvendezik.
- Annak figyelmében, hogy egy sima egyenlet aligha megy neked, ez egész jó megállapítás volt - húzom félmosolyra a számat, ismét.
- Nem tudom, nekem egy sima egyenlet 4+4, neked meg egy ilyen szuperokos izé - bizé, te zseni nő! - röhög.
- Tudod, azok az izé - bizék megmentették az életem. Emiatt van most munkám. Veled ellentétben - nevetek.
- Nekem nem kell munka. Nekem itt a szép arcom, és a tökéletes testem. Ja, és te... - mondja csak, úgy mellékesen. Magához ránt, majd megcsókol.
- Egész életetben én foglak eltartani - motyogom, öleléséből kibontakozva.
Az egész délelőtt a tévé nézésével telt. A délután is így telt volna, ha meg nem haljuk, a szomszét kislány sikítását...
Rögtön felkapom a fejem. Roy, rémült, zöld szemeibe nézek. Feláll és kinéz a ablakon. Arcán jeges, idejtség fut át.
- Mi van? - rögtön arra gondolok, hogy szerencsétlen kislányt a szülei verik. Á, nem, az O'neill pár, nagyon helyes.
- A lány kint áll... És... vizes - dadog Roy.
- És?
- És vele minden más is vizes...
Felállok. Zoknim átázott, kb. 5 cm-es vízben totyogok. Ez hihetetlenül megnő, a térdemnl jár, mígnem a combomig ér. A kábulatból szeretőm ment ki, magával húzva az ajtóig.
Már többen kint ácsorognak az utcában. Többen szüleik, vagy gyerekük kezét markolásszák, valaki tesójával áll kint. Hirtelen bent eláll a tv, kb. msot érte el a (szerencsére) magasra helyezett konektorokat. Érzem, az áram átfut a vizen, meg- meg rándulok, de túl messze voltunk már, hogy elérjen minket az agyoncsapás. Az utca végén jártunk, mikor megdermedtünk. Tekintetünk felfele ment, egészen, a felénk közeledő hullám felé.
Jeges rémület fog el. A lábaim nem mozdulnak, csak bámulom a víz áradatot, ami vészes sebességgel közelít felénk. Hatalmas. Vagy 50 m magas, és gyors. Kb. 500 méterre lehetett tőlünk mikor vészes sikoltozásba tör ki mindenki.
Az áramlat mögötti lámpákat, kocsikat magával hozta. Roy hirtelen magával ránt.
- Idefigyelj. Először is, hja ezt nem élnénk túl, ami valószínű: Szeretlek. Nagyon. - látom, fiú létére könnyeivel küzködött. Én ellenben már kicsorgattam őket. - De most, meg kell próbálnunk menni.
Elképedtem milyen gyorsan fogta fel agyai a történteket. Hirtelen elkezdett húzni, a hasig érő vízben, a legközelebbi házig.
Mire odaértünk, már tüdőig ért, a jéghideg víz. Hirtelen elkezdett mászni az ereszcatornán. Én nagy nehezen követtem. Rájöttem mit akar; az emeletes ház tetejére érni.
Csúszott ak ezem a víztől, fáradtak a végtagjaim, de tudtam, csak ez az esélyem. Fel sem fogtam mi történt, inkább csak csináltam. Fenn akartam tartani egy illúziót, ami a ház tetejére érve összetört...
Hirtelen sírásba törtem ki. Bőgtem, üvöltöttem, ne mtudom miért. Royba kapaszkodtam, hogy le ne csússzak. Alig 10 m-re volt tőlünk a víz, amikor könnyes szemmel körülnéztem.
A gyerekes családok, tényleg, mindegyike a tetőn volt. A többiek, egy két kivétellel, aki ugyanezt csinálták, eszeveszettül menekültek.
Az a ház volt a legmagasabb a szomszédos, és ebben az utcában, így mindent láttam. Más utcákban szintén csinálták ugyanezt, akkor kaptam el a tekintetem, amikor isznyat erővel átment rajta ma hullám. Vastag volt, vagy 5 m-es. Nem készültem fel, így fuldokolva vonaglottam, míg lesodort. A tető peremébe sikerült megkapaszkodnom, de nagyon nehezen, hálát adtam az edzéseknek, amiken résztvettem.
Onnan majdnem leestem. Lenéztem. A bokámat nyaldosta a víz, de növekedése itt megállt. Csurom vizes voltam.
A folyadékban autók, lámpák, és bútorok lebegtek. pár ember a vízben úszott, menedéket keresve.
Rémült sikoltások hasítottak a levegőbe, mikor a hullám, egy családi házon áthaladt. Itt nincsenek olyan nagy lakások, mert kertvárosban élünk.
Roy hirtelen felhúz, majd magához szorít. Aztán felfogom, mi a helyzet.
Nincs élelmünk, nincs menedék, nincs ép civilizáció, árvíz fut át, valószínüleg az egész megyén, és tehetetlenek vagyunk. Kiszolgáltatottak a tertmészetnek.
Zihálok, a fiúval együtt. Végre elenged, vöröslik a szeme, valószínüleg a sírástól. Az én szemem is égett ettől.
Pár percig nyaugalmasnak tűnik az utca. Páran még úsznak, felénk is jönnek páran.
Egy kék szemű, sötétszőke hajú, széparcú fiú ér ki hozzánk először, utána egy család. 3 gyerek, és 2 felnőtt. A fiú összegömbölyödik. Olyan, 20 éves lehet, egyidős velünk. A családnál egy kb. 5-6-7 éves kislány, a babáját szorongatva, 11-12 éves fiú, és mégegy, az olyan 15 lehet. Az anyuka és az apuka 45 körül lehetnek.
Aztán megpillantok valamit. Rátapad a szemem, de kezemmel Roy vállát bökdösöm.
Még egy hullám.
Az nagyon halnak, nagyon gyorsan jön. Árnyékba borul tőle az egész utca, vagy 100 m-es lehet, hatalmas és rémisztő.
Olyan erővel jön nekünk, hogy lever a házról, de nem csak engem. Azt a 11 éves srácot, és a kislányt és. Mindhárman nekicsapódunk a falnak, le a víz alá. A hullám, szintén vastag, de vagy 10 m-es már.
A gerincembe belehasít a fájdalom, vörös folyadék jelenik meg a vízben. Vér. De nem belőlem jön, hanem a kislány fejéből szivárog. A fiú már nincs itt. Felúszok levegőért, és kétségbeesetten veszem észre, hogy bizony és is vérzek, méghozzá a kezemen, egy csúnya vágás éktelenkedik, egy vasdarab jóvoltából.
A vízben mindenféle tárgy áramlik. Visszamegyek a víz alű, és megrakadom az eszméletlen kislányt.
Szerencsémre nagyon könnyű, és, hihetetlen, de babáját is otttartja a kezében.
Sebesen meglököm felfelé, majd a lendülettel meg is ragadom.
úgy 10 m-re vitt minket a háztól a hullám. Két aggódó arcot látok. Az apuáékt, és anyuáét. Gyorsan fellököm a kislányt a víz felszínére, és elkezdem húzni.
Az anyuka nem várja meg, és kétségbeesetten a vízbe ugrik. Odaúszik, majd megkönnyebülten, halványan átveszi a kislányt.
Kiérek a tetőre, ott a nyakamba borul, Royt hátraszorítva, és hálálkodik.
- Istenem, köszönöm! Hogyan háláhatném meg? Megmentetted a kislányom életét! - még a vizes arácn is látszik, hogy könnyek csillognak a szemében.
A kislány az apa ölében fekszik ,látszólag ébredezik. Az apa a sebre szorítja kezét.
Végre rápillantok Royra. Őt sem kimélte a hullám, rásodort valami vasdarabot, az arcán csúnya vágás helyezkedik el. Vértől ázott a keze, és a feje. De mosolyog.
odasompolygok hozzá, és megölelem. Nem akarom elengedni. Elkezdi a hátamat simogatni.
- Szeretlek. - susogja.
- Én is - hunyom be a szemem, majd lassan elkezd homályosulni a világ, és Roy ölébe dőlök.
